" - Mi a SOLID?"

A Jelentkező mélyen hallgat. Zavart - ezt tudnia kellene. Lázasan kutat az agyában bármilyen információ morzsáért, amivel elindulhatna, de a kutatás sajnos esélytelen.

- Részletek egy Sikertelen Interjúból

Jelen tanulási fázisban az alfa és az omega a SOLID, az első, és legftontosabb tudás, amit meg kell szerezni. A SOLID, ahogy a csupa nagybetűs írásmód is utal rá, egy betű szó. Mégpedig öt további betűszó rövidítése: az SRP, az OCP, az LSP, az ISP, és a DIP. Szép, mi? Informatikusok vagyunk, az életünk a rövidítés.

De mielőtt belevágnánk a sok ??P boncolgatásnak, még egy rövidítés és egy link. Linkek először: butunclebob.com. Innen sokszor fogok idézni, precíz angol tudás szükséges. A rövidítés a címben is szereplő OOD kifejtése: Object-Oriented-Design.

Vagyis objektum orientált tervezés. Az OOD a következő szint a pite (PIE - Polimorfizmus, öröklődés, egységbezárás) után. Persze az OOD előtt mindenképpen ki kell mondanunk ezeket az elveket, már csak azért is mert tanulunk, azonban a mai lecke az első mérföldkő felvázolásáról szól, az pedig a SOLID megismerése.

A SOLID öt objektum orientált szoftverfejlesztési alapelv összefoglalása. Az öt alapelv - egyelőre felsorolásként, és angolol - a következő:

• The Single Responsibility Principline
• The Open Closed Principline
• The Liskov Substitution Principline
• The Interface Segregation Principline
• The Dependency Inversion Principline

Tapasztalatból mondom, hogy a Jelentkező életét - noha kimondatlanul is vezette a kezét - már az SRP és az OCP puszta kimondása is jelentősen megkönnyítette, és megnyitotta az utat olyan területekre, amik addig távoli űrtechnológiáknak tűntek.

A SOLID elvek feletti elmélkedés alatt arra kellett ráébrednem, hogy egy dolog elfogadni, hogy még sokat kell tanulni, de megdöbbentő érzés tudni, hogy mennyit.

A következő cikkben belekezdünk a tényleges tanulásba, és először - a félreértések tisztázása végett - az OOP-ről és a pitéről fogunk beszélgetni.

...történt, hogy kaptam egy megkeresést egy multitól, amit egy meghallgatás követett, végül pedig egy elutasítás. Az elutasítás fáj, különösen akkor, ha az ember egyébként tisztában van azzal, hogy igenis van helye a szakmában, és a tudása nem indokolná ezt az elutasítást.

Fel kellett tehát tennem magamnak azt a kérdést, hogy ugyanmár, mi az, amit nem tudok, és mi az, amiben sokat kell még fejlődnöm. Visszagondolva a beszélgetésre, egyértelművé vált számomra a válasz: hiába alkalmazok ösztönösen is jó megoldásokat, ez a szakmában édeskevés, ezen változtatni kell. A szakmai nyelvet sokkal magasabb szinten kell érteni, és beszélni. És persze írni.

Nekiduráltam magam, és elkezdtem ismerkedni olyan, elsőre misztikusnak hangzó dolgokkal, mint a SOLID, vagy a Design Pattern-ek. És persze megvilágosodni is.

A blog maga félig saját ötlet, de végül egy jóbarátom tanácsára vágtam bele. Legyen ez a blog útmutató, és nem történelmi hitelességű dokumentációja ennek a folyamatnak.

Vágjunk bele!